Tavaszi munkák Székesfehérváron - metszés városszerte

 

  A cserjék fenntartó metszésekor eltávolítják az elhalt növényi részeket, és az adott növény fejlődési jellegének megfelelően alakítják ki a növény formáját. Ez alól kivételt képeznek a tavasszal virágzó cserjék, melyeken az elvirágzás után a nyár folyamán végzik a zöldmetszést. A felkopaszodott vesszők visszametszésével tömött, sűrűn elágazású ’bokros’ növekedés jelleg alakítható ki. A talajtakaró cserjéknél a talaj megfelelő borítottsága a cél, ezért a felfelé törekvő, kiugró vesszőket kell visszavágni.

A szoliter, magányosan elhelyezkedő cserjék fajra jellemző habitus kialakítása a cél, ezeket rendszerint laza, gömb alakra formáljuk.

 

 Sövénycserjéknek az adott helyszínnek és körülményeknek megfelelően válasszuk meg a növények szélességét és a magasságát. Az első években fontos, hogy a föld közeli részeken kellően sűrű elágazási rendszert alakítsunk ki. A cserje felületeken -ahol indokolt-, ifjító metszéseket végzünk. Így egy-egy évben az összes cserjefelület mintegy negyedén, történik ifjítási munka, melynek következményeképpen a növények új, fiatal hajtásrendszert fognak nevelni.

 

 A tavaszi metszés során közterületen az űrszelvénybe (út fölé) érő, a járdára, padkára ránövő hajtásokat is eltávolítják. A város több helyszínén a kiemelt ágyások növényei több helyen elvadultak és sok esetben az űrszelvénybe értek már: ilyen a. Rákóczi úton fordult elő. Itt a munkavégzés során, meg kellett szüntetni az összenövéseket, így a növények szabad térállásban fejlődhetnek tovább. A Rákóczi úti kiemelt ágynál a metszés során a közúti űrszelvénnyel szemben támasztott követelményeket kellett betartani, valamint a gyalogosátkelőknél a gyalogosok megfelelő távolságból való láthatóságát kellett biztosítani. Körforgalmak esetében is hasonló a helyzet, ezeknél a közúti űrszelvényre vonatkozó előírásokat kell figyelembe venni.