Vannak szakmák, amelyekről ritkán beszélünk. Amelynek képviselői a háttérben, csendben végzik a dolgukat – mégis, ha eljön az a pillanat, amikor szükségünk van rájuk, akkor válik igazán világossá, milyen pótolhatatlan szerepük van.
Ilyen a kegyeleti munka is. Egy hivatás, amely egyszerre nehéz és szép, tele mélységgel, emberséggel és alázattal.
A húsvét különleges időszak: a kereszténység legfontosabb ünnepköre lehetőséget teremt az emlékezésre, a belső elcsendesedésre és az élet körforgásának elfogadására. A kegyeleti munka, amely a méltó búcsúztatásról, a gyász feldolgozásának segítéséről és a megemlékezésről szól, szorosan kapcsolódik ehhez az ünnepi időszakhoz.
Az FMÖ Székesfehérvári Temetkezési Kft. és a Székesfehérvár Városgondnoksága Kft. munkatársai nap mint nap gyászoló családokkal találkoznak. Ők azok, akik empátiával és szakértelemmel segítik végig az embereket életük egyik legfájdalmasabb időszakán.
„Tizenhat éve vagyok itt, és szeretem, amit csinálok. Jó érzés, amikor látom, hogy a családok bíznak bennem, én pedig ebben a nehéz helyzetben tudok nekik segíteni. Szinte kivétel nélkül elesett állapotban, mélygyászban, sokszor a megmagyarázhatatlan halál ügyében jönnek, és valamiféle megnyugvást muszáj, hogy tudjunk adni nekik, mert akkor nem bírnak továbblépni” – vallja Ildikó, aki a Berényi úti irodában kegyeleti ügyintézőként dolgozik.
A munkatársak nap mint nap gyászoló családokkal találkoznak – olyan emberekkel, akik életük egyik legnehezebb időszakát élik. Ilyenkor fontos az odafigyelés, a türelem, az empátia, és az a képesség, hogy valaki biztos kézzel segítse végig a búcsúzás folyamatát. „Az elhunytnak az utolsó útját méltóságteljessé tesszük. Attól, hogy meghalt, még ugyanúgy ember” – fogalmaz Ildikó.
A Béli úti irodában Zsuzsanna öt éve dolgozik kegyeleti ügyintézőként, és szinte azonnal megtalálta a helyét: "Az élet egyik legnehezebb pillanataiban kell segítenem, és a legtöbben nem is tudják, hogy milyen kérdésekben kell döntést hozni egy temetési szertartás kapcsán. Segítek nekik ebben és a szervezésben is, amikor bejön egy gyászoló család hozzám, megbeszéljük magát a temetés menetét is, hogy ők mit gondolnak és én mit tudok hozzáadni a méltó búcsúhoz. Mindent leszervezünk, előkészítünk egészen akár a halotti torig, amire itt, helyben is lehetőség van".
Segíteni az embereknek – ez a legszebb része!
A precíz adminisztráción és a pontos szervezésen túl, a búcsú folyamatának a temetés a leginkább embertpróbáló része. A temetés napja különösen nehéz. Ilyenkor a háttérmunka láthatóvá válik: minden apró részlet számít, minden mozdulat jelentéssel bír. A kollégák ekkor is biztos pontként vannak jelen. Ahogy egyikük fogalmaz:
"Ha egy hozzátartozón látom azt, hogy nagyon összetört, akkor én egy bástya vagyok mellette. Egy olyan ember, akihez odajöhet temetéssel kapcsolatban. Nem az én dolgom, hogy a vállamon sírjon, de az igen, hogy a virágot megigazítsam, a koporsót szépen beállítsam, hogy minden a helyén legyen. Ez ad egyfajta megnyugvást – neki is, meg nekem is” – hangsúlyozza az a kegyeleti munkatárs, aki immár 16 éve van a pályán, és egyike azoknak a kollégáknak, akik az elhunytszállítástól egészen a szertartás végéig, a virágelhelyezés pillanatáig támogatják a családokat.
„Nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig a szakmában maradok” – emeli ki egy másik munkatárs, aki nem életre szóló hivatásként vágott bele a kegyeleti munkába, és le is akarták beszélni róla az elején, de mégis 24 éve kitart. „Amikor jelentkeztem, azt mondta az irodavezető, hogy gondoljam meg, halottakkal fogok foglalkozni. Azt hittem, csak egy-két év lesz… aztán valahogy megszerettem ezt a munkát, illetve az a kollegiális légkört, ami minket itt körülvesz”.
Van, aki egy időre más munkát is kipróbált, de végül visszatért. A közös bennük, hogy megtalálták a helyüket, és abban is egyetértenek, itt megvan az a bizalmi kör, ami nélkül nem tudnának dolgozni: nincs állandó ellenőrizgetés, van viszont megbecsülés, egymás segítése és csapatmunka. „Megbeszéljük, hogy ki mit csinál. Mindenki tudja a dolgát, mert ha valaki figyelmetlen lenne, becsúszhat hiba – de szerencsére inkább dicsérő levelek jönnek.”
A gyászolók hálája pedig sokszor visszatalál hozzájuk: egy kézfogás, egy köszönőlevél, egy elismerő email. Ezek azok a visszajelzések, amelyek erőt adnak a folytatáshoz. „Amikor megdicsérnek, hogy szép volt a temetés – az a mi pozitívumunk” – hangsúlyozzák. Persze, azt sem lehet eltitkolni, ez munka nem való mindenkinek. Empátia, türelem, kitartás és belső tartás kell hozzá.
Miért érdemes ezt a hivatást választani?
Mert minden egyes nap számít. Mert valakinek segíteni a búcsúban – az egyik legnagyobb emberi szolgálat. És mert van egy közösség, egy szakmailag stabil háttér, ahol támogatást, elismerést és megbecsülést is kap az ember. A temetések megszervezése és lebonyolítása igazi csapatmunka – és itt mindenki számít. Aki megszervezi a temetést, aki a zenét kezeli, aki virágot visz, aki hangosít vagy sírt ás – mind hozzájárulnak a végső pillanatok méltóságához. A kollégák összetartása, egymás segítése legalább olyan fontos, mint a technikai precizitás.