Jancsár-völgy Természetvédelmi Terület

A Székesfehérvártól keletre található Császár-víz völgye önmagában is értékes terület, amely sok kisfaludi, csalai és öreghegyi lakosnak kedvelt kirándulóhelye. A környék egyik különleges, igen szép állapotban megmaradt része a Jancsár-völgy, amely a Császár-víz-völgy székesfehérvári szakaszának legnagyobb mellékvölgye. Ez a kis oázis 2015 januárja óta helyi védelmet élvez.

A terület bemutatása:

Ha a Csala és Kisfalud közötti földúton sétálunk, a két településrész között nagyjából félúton a dűlő keresztez egy kis patakot. A Nagyszombati úttól keletre, az Aranybulla emlékműtől északra, szántók, gyümölcsösök, murvabányák között kezdődik az a sűrű cserjésekkel, bokrosokkal borított völgy, amelyben egy talajvízforrás tör a felszínre. Ez a vízfolyás a Császár-víz jobb parti mellékvize. amelyet nem túlzás Székesfehérvár egyetlen szabályozatlan folyóvizének neveznünk, hiszen vannak szigetei, holtágai, kanyarulatai.

Ártéri erdő a Jancsár-völgyben

A forrás a legszárazabb időszakokat kivéve mindig élő, vize a völgy lejtésétől függően hol vidám csobogással, hol lassabb, szétterülő áramlással halad keletre, a Császár-víz irányába. A szűk völgyben nádasokat és telepített füzeseket is találunk, így minden feltétel adott, hogy a szántóföldek között gazdag élővilág leljen otthonra.

Változatos élővilág

A Jancsár-völgy helyi természetvédelmi terület méretében kicsiny, ám nagyon változatos. A patak közelében a párás, nyirkos levegő, a felszíntől néhány centiméterre levő talajvízszint olyan vízi növényeknek kedvez, mint a martilapu (Tussilago farfara), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a fekete nadálytő (Symphytum officinale), vagy a jellegzetes félgömb alakú bokráról könnyen felismerhető rekettyefűz (Salix cinerea). A völgy északi partja viszonylag lapos, ám a déli sok helyen nagyon meredek. Itt hirtelen tűnik el a vízkedvelő növényzet; a völgyoldalban vagy telepített erdőket (főleg akácot), vagy igen sűrű őshonos cserjéseket (kökény, galagonya, vadrózsa, fekete bodza) találunk. Csupán néhány foltban maradt fenn a színpompás löszgyepi növényzet. A védett terület kezelésének egyik lényeges lépése lesz a cserjések lokális visszaszorítása.

A kis patak még kemény fagyokban is ivóvizet biztosít a madaraknak a Jancsár-völgyben

A völgytől keletre levő, azzal egy időben védetté váló dombokon már teljesen más a növényvilág. Az alapkőzet a velencei-hegységivel rokon gránitmurva, amire a jégkorszakban lösz rakódott. Ezért a dombokon olyan szépségekben gyönyörködhetünk, mint a magyar szegfű (Dianthus pontederae), az árvalányhaj (Stipa joannis) vagy a hengeresfészkű peremizs (Inula germanica).

Érdemes szót ejteni a völgy fáiról. A telepített fehér fűz kitűnően érzi magát a patak partján, puha fájába a harkályok is készítik odvaikat, de a természetvédelmi kezelés részeként madárodvakat is kihelyeztünk az odúlakó énekesek (cinegék, mezei veréb, csuszka, seregély) számára. Néhány igazi famatuzsálem is dacol a múló évtizedekkel, elsősorban ők is füzek. Megrendítő látvány, amikor a viharok, a gombabetegségek és a farontó rovarok együttes hatása folytán egy-egy ilyen fa feladja a harcot, összeroskad, kitörik. A kezdetben szomorú látvány néhány hónappal később ámuló csodálattá válik, megfigyelhetjük ugyanis, hogyan történik a természetben az anyag örök körforgása. A faroncsot harkályok keresik fel, a földre zuhanó ágak megpuhulnak, korhadnak, a dús talajt kedvelő növények benövik a korhadékot... A fa halálában is az erdőt szolgálja.

Kakukk a Jancsár-völgyben

A Jancsár-völgy fészkelő madarai között egyesek odúlakók (cinegék, csuszka), mások a sűrű bokrosokat kedvelik, például a fülemüle (Luscinia megarhynchos) és a mezei poszáta (Sylvia communis). Érdekesség a völgy nádasa, ahol az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) hallatja hangutánzásokkal teli énekét. A dombok jellegzetes madara a parlagi pityer (Anthus campestris). A völgy énekesmadarai közül választ nevelőszülőt utódainak a kakukk (Cuculus canorus). A terület csúcsragadozója az itt fészkelő egerészölyv (Buteo buteo) és erdei fülesbagoly (Asio otus), melyek leginkább a környező szántókon vadásznak rágcsálókra. Izgalmasak az átvonuló madarak is. Telelni jár ide a lassú röptű kékes rétihéja (Circus cyaneus), a galagonyatermésre csapatosan gyűlő fenyőrigó (Turdus pilaris), de volt már arra is példa, hogy egy magas fát választott alvóhelyül a ragadozók királya, a rétisas (Haliaeetus albicilla) is. Tavaszi átvonulóként jegyezhettük fel az erdei szalonkát (Scolopax rusticola), nyár végén pedig egy, feltehetően a Velencei-tóról elkóborolt kékbegyet (Luscinia svecica) figyeltünk meg.

A természetvédelem feladatai

A legsürgetőbb feladat a cserjésedés által fenyegetett löszgyepfoltok kiszabadítása. Távlatokban érdemes lenne az akácosok lecserélése őshonos fajkészletű erdőkre, természetesen a tulajdonosok közreműködésével. Emellett az illetékes vadásztársaság völgyben levő fácántelepének és vadföldjének a létjogosultsága is felülvizsgálatra szorul.

A védelem fő célja a völgy háborítatlanságának megőrzése. A terület szabadon látogatható ugyan, ám a Jancsár-völgy korántsem egy klasszikus kirándulóhely. Kullancsok, szúnyogok, nyáron nyakig érő csalán és fullasztó levegő fogadja az ide tévedőt, nem beszélve az vadásztársaság figyelmeztető tábláiról.

Annál kellemesebb kirándulással kecsegtetnek a szomszédos dombok, ahol a szép virágok mellett a gyönyörű kilátásban is gyönyörködhetünk. Sajnos ezeken a dombokon a terepmotorozás komoly károkat okoz. Nem szabad hagyni, hogy néhány ember önző, kártékony szórakozása megfossza a fehérváriakat attól, hogy a Jancsár-völgy melletti löszgyepek érintetlen szépségében gyönyörködhessenek.

A Jancsár-völgy természetvédelmi területről ITT olvashat bővebben!

Elérhetőség:
Csete Gábor - területfelelős
06-22-513-491
csete.gabor@varosgondnoksag.hu