Befejeződtek városszerte a faifjítási munkálatok

 Egy fa, vagy cserje elöregedése nem pusztán az évek múlásának következménye. A puhafájú fák (például a fűzfafélék, nyárfák) nagyon intenzív növekedésűek, ám viszonylag rövid életűek, hamar pusztulni kezdenek.

Egy-egy nyári vihar először mindig e puhafájú vagy koros fák ágait szakítja le, emiatt pedig nagyméretű egyedeik idővel veszélyessé is válhatnak az utcákon, parkokban. Az elmúlt évek viharos időjárásai miatt több alkalommal is nagymértékű vagyoni károkozás történt. A tavalyi nagy erejű vihar alkalmával, ránézésre egészségesnek tűnő idős fák kisebb-nagyobb ágai mellett, több esetben vázágak hasadtak le. A kárelhárítási munkák városunkban megközelítették a tíz millió forintot.

 Míg egy harmincéves nyárfa már korosnak számít, addig egy ugyanilyen idős japánakácfa még csak ifjúkorú - ezt vesszük figyelembe, amikor egy fa megtartásáról, ápolásáról vagy kivágásáról döntünk. Amennyiben a beavatkozás mértékének meghatározásához nem elegendő a szemrevételezés, műszeres vizsgálat elvégzését kérjük. A vizsgálat során pontos képet kapunk a fa egészségi állapotáról. A műszer a fában terjedő hang sebességéből következtet annak belső szerkezetére. Keresztmetszeti képet készít a törzséről és az adatok összegzéseként kapott ábrából kiderül, hogy a törzs belsejében milyen elváltozások, üregek találhatók. Így megtudható, hogy a fa milyen állapotban van és mennyire biztonságos.

 

 A hosszú évek során több méteresre nőtt vázágak nagy részén a korábbi évek áglehasadásai miatt, nagymértékű korhadt felületek alakultak ki. A másodlagos kórokozók megjelenése után tovább romlik a fák állapota, így jelentős a gombás betegség aránya is. A korhadás és a gombás fertőzöttség elhatalmasodása következtében statikailag meggyengült fák már kisebb erejű szél esetén is balesetveszélyt jelentettek az arra közlekedők számára.

 

 Ifjítás során a koronát alkotó vázágakat akár felére, harmadára is nyugodtan visszavághatjuk. Bár a legtöbb növényben van annyi vitalitás, hogy ilyen nagymértékű csonkolás után újrahajt, ezt megkönnyítendő az ágakat csak az első- vagy másodrendű elágazásig vágjuk vissza, ahol még nem túl vastag és lemezesedett a kéreg, hiszen az ez alatti alvórügyek sokkal nehezebben hajtanak ki, mint azok, melyeket csak vékonyabb kéreg fed. Az erőteljes visszavágásokkal azonban megszüntetjük az egyensúlyt a gyökerek és a lombkorona között. A földben ugyanis ugyanakkora gyökértömege maradt a növénynek, amekkora a régi koronát ellátta. Emiatt rengeteg visszhajtást hoz a fa, melyek főként a csonkolások körül jelennek meg.

 

 Az ifjítás utáni években, bizonyos esetekben (pl. Havranek úti japánakácfák) ki kell választanunk, hogy a rengeteg hajtás közül melyek azok, amelyekből idővel vastag ágakat szeretnénk nevelni, és melyek azok (a többség) amelyeket eltávolítjuk. A vesszők ritkításának elvégzése fontos, mert ha sokat hagyunk belőlük, akkor egymás konkurenseivé válnak, egymás kárára növekszenek, de nem megfelelő ütemben.

 

 A Zichy liget koros faállományán, 2010 tavaszán elvégzett ifjítási munkák után már egy évvel jól látható, hogy a fák új erőteljes hajtásokat neveltek. Ugyanez tapasztalható a Rózsaligeti fűzfák és a Rádió lakótelepi nyárfák esetében is. Az idei év nyugalmi időszakában végzett ifjításoknál a Központi parkban, Sziget utcai általános iskolánál, Vásárhelyi lakótelepen és a Homoksoron álló fák esetében látható, hogy a fák már hozzák új hajtásaikat, melyekből majd az új korona kialakul a következő években.

 

 Ezúton szeretnénk megköszönni a lakosság türelmét, megértését s észrevételeit az ifjítási munkákkal kapcsolatban.

 

Az írást Varga Katalin városi kertész készítette.